Ahogy oly sok mindent mást, úgy a munkavégzési szokásainkat is alaposan felforgatta a járványhelyzet: valaki örömmel fogadta a home office bevezetését, míg mások nehezen barátkoztak meg a gondolattal. Mindez egyénfüggő, az viszont mindannyiunkra igaz, hogy az otthoni munkavégzés fizikai és mentális egészségünkre egyaránt kihat. A Directly Apply álláskereső platform munkatársai ezért úgy döntöttek lemodellezik a jövő munkavállalóit nem kevesebb, mint huszonöt évnyi home office után. Nos a látvány nem túl bizalomgerjesztő. Alanyunkat Susannek hívják, akiről elsőre a félelmetes jelző juthat eszünkbe, elnézve véreres szemeit, rossz testtartását, sápadt bőrét, elvékonyodott haját, nem beszélve a túlsúlyról. Nyilván nem törvényszerű, hogy mindenkire hasonló sors vár, a Directly Apply munkatársai ezért leginkább figyelemfelkeltésnek szánták Susant, hogy bizony ez is megtörténhet, ha nem figyelünk magunkra.
De miért fest ilyen szörnyen?
A szemei elnehezültek a túl sok képernyő előtt töltött időtől, a bőre sápadt és nyúzott a napfényhiány miatt, a D-vitamin hiányától elvékonyodott a haja, a testtartása eldeformálódott a sok ülés következtében,míg a mozgáshiány miatt jó pár kilót felszedett.
De folytathatnánk a listát a megnövekedett stressz-szinttel, amit az emberi kapcsolatok hiánya is kiválthat, vagy a túl sok gépeléstől fellépő végtagfájdalommal.
Tényleg jó a home office elterjedése?
Az ingázással megspórolt időt mindenképp az előnyök közé sorolhatjuk, hiszen ez sokaknál két-három óra pluszt is jelenthet egy nap. A munkavégzés is kényelmesebb, egyszerűbb így, mivel nem kell kiöltözni. A rugalmasabb időbeosztás szintén remek lehet, a tapasztalatok ugyanis nem azt mutatják, hogy csak akkor dolgozunk, ha a főnök gyakran a körmünkre néz. Ehelyett az van, hogy elkészülnek a feladatok, csak éppen mindenki akkor csinálhatja meg azokat, amikor számára a legalkalmasabb.
Az éremnek viszont ezúttal is két oldala van, így a home office ellen is találhatunk ellenérveket. Nick Bloom kutató és munkatársai 2015-ben tanulmányt készítettek egy kínai call center dolgozóival, hogy megmérjék az otthonról végzett munka produktivitását. Azt találták, hogy akik otthonról végezték munkájukat, mintegy tizenhárom százalékkal hatékonyabbak voltak. Kevesebb szünetet tartottak, és több hívást intéztek el egy perc alatt. Boldogabbak is voltak, és kevésbé fontolgatták, hogy otthagyják az állásukat, mint az irodában dolgozó társaik. Ám hiába voltak boldogabbak, a home office ettől függetlenül komoly mentális veszélyeket rejt magában. A legnagyobb csapda, ami
gyors kiégéshez és önmagunk teljes kizsákmányolásához vezethet, ha összemosódik a határ a munka- és a magánélet között.
Ha valaki nem vezet be önmaga számára szigorú szabályokat arra vonatkozóan, hogy mikor szünetelteti a munkát, könnyen megtörténhet, hogy éjjel-nappal az tölti ki az életét, és minden pillanatban úgy érzi, hogy kellene valamilyen feladatot találnia, mert (szerinte) örök lemaradásban van. Ha azonnal reagál az érkező üzenetekre, rápörög a kapott feladatra, akkor azon kaphatja magát, hogy az ágyában is céges ügyeket intéz. Ez annyira valós veszély, hogy Franciaországban már törvénybe iktatták, hogy a munkavállalóknak hetente harmincöt órát kell dolgozni, és ezért minden cégnek szabályba kell foglalni, hogy mik azok az ezen kívül eső órák, amikor nem kell válaszolniuk a hívásokra, üzenetekre.
Ugyanis az volt a tapasztalat, hogy a törvényi munkamennyiségnél sokkal több órát dolgoztak home officeban, és ez kiégéshez, kapcsolati problémákhoz, alvászavarokhoz vezetett.
Annyi bizonyos, hogy a munkavégzésünk módja mindenképp megváltozik a járvány után. Hogy mennyire tolódunk el a home office irányába, egyelőre kérdéses, de véleménye biztosan mindenkinek van arról, hogy számára melyik az ideálisabb.
2020 / 07 / 21 / PEREI.DORA