Előre leszögezem, hogy egyedül élek, így kevesebb külső inger ér, de jó eséllyel néhány dolgot párral és/vagy gyerekkel egy háztartásban élők is tapasztalhatnak.
Pont az agglegénylétből adódó fokozott kötetlenség csábítása a kihívás. Eleinte poénnak tűnhet alsógatya-póló szettben reggelizni a gép előtt az e-maileket olvasva. Talán még a munkavégzés közben is. Eleinte… Aztán idővel rájön az ember, hogy egybemosódik a munka és a szabadidő. Szinte észrevehetetlenné válik a határ, megfelelő önfegyelem nélkül. Mintha kihagynád a szóközt a home office kifejezésből. Nem kell utazni, felszabadul(hat) egy csomó idő, ami azt az illúziót adhatja, hogy nyugodtabban, lazább tempóban lehet dolgokat elvégezni. Megnő viszont a figyelmet elterelő lehetőségek száma. Biztos előfordult munkahelyeden, hogy eszedbe jutott, mit kéne otthon megtenni. Aztán kiverted a fejedből, mert nem otthon vagy, úgysem tehetsz épp semmit abban a témában. Most viszont van lehetőséged tenni. Csábító. Ugyanez igaz fordítva is, ami a munkaholistákat fogja kísérteni, számukra office home lesz.
Home office a fejünkben: a választóvonal
Át kell vernünk a saját agyunkat. Szükség van néhányra a kieső „szertartások” közül, amelyek korábban elválasztották az otthont a dolgozótól. Hiába van az ember ugyanazon a helyen fizikailag, meg kell szabni a határokat munka és otthon között. Természetesen, lehet, hogy neked más lesz a tapasztalatod. Azt hinné az ember, ha kijelöl egy külön sarkot, (ha teheti, szobát) a munkának, akkor meg is van az elkülönítéssel. Nekem nem jött be. Más többet segít a home office időnkénti elválasztásában.
Munkakezdés előtt öltözz fel, mintha munkahelyre mennél! Nem feltétlenül kell az öltöny, de mindenképp mást vegyél fel, mint amiben otthon szoktál lenni korábban. Nekem önmagában az öltözék cseréje sokat segített. Utcai / munkahelyen viselt ruhában sokkal jobban tudok koncentrálni a munkára, mint mackónadrág-atléta kombóban.
Az időm menedzselése, a feladatok priorizálása számomra a legnehezebb. Gyakran kell emlékeztetni magam a határokra – hogy most igazából melyik oldalán is kell lennem.
Home office praktikák
Nem feltétlenül kell azonban (mindig) home office-nak lennie. Ha ritkábban lakott helyen laksz, még koronavírust talán hordozó emberekkel való találkozást is elkerülve, ki tudsz menni a kertedbe, utcára, rétre, határba, fene tudja hova. Párszor próbáltam ki, én féltettem a laptopom és több alkalommal kiderült, hogy nem vittem magammal valamilyen papír alapú dokumentumot, ami kellett volna. Szóval plusz home office munkát jelenthet, ha nekiállsz szkennelgetni, ami eddig nem volt meg digitálisan. Akkor is, ha egy telefonos alkalmazással ez viszonylag egyszerű is lehet. Ráadásul általában napsütésben van mehetnéke az embernek. Viszont a fény, vagyis inkább a saját árnyékod, tükörképed a monitoron baromi zavaró tud lenni.
Fura lesz még az evés is, ha betartod az otthonmaradásra történő felszólítást. Nem futsz össze másokkal az ebédlőben, konyhában, nincs kötetlenebb hangulatú, spontán, informális csevegés munkahelyi dolgokról. Kevesebb pletykát hallasz (szerencsére?). Részemről úgy döntöttem, nem csapom hozzá a home office-hoz a munkahelyi étkezdét is, így hetente min. 2-3 alkalommal elmentem közeli kifőzdékbe. Amikor pedig otthon, akarom mondani, az irodában ettem, sokkal jobban bevált, ha korábban elkészített ételt fogyasztottam, mint ha munka közben még főzni is kellett volna.
Az ingázás megszűnésével felszabaduló időt nem sikerült edzésre fordítanom – ahogy elsőre gondoltam. Viszont időnként minimum egy sétára el kell menni, hogy kiszellőztesse az ember a fejét és megmozgassa a tagjait. Persze ez jelenleg, a COVID19 árnyékában egy sűrűn lakott helyen lelkiismereti kérdés. Ha már mozgás, egy kis home office fitnesz: a gép előtt görnyedést viszont kínos érzés nélkül enyhíteni tudja az ember nyújtással, ugrálással, a földön, SMR hengeren fetrengéssel, – ha neked van -, egy boxzsák püfölésével vagy amivel jólesik, de munkatársak szeme előtt nem tennéd.
Munkavégzésnél előfordulhat, hogy szűknek bizonyul egy laptop képernyője, én rácsatlakoztattam egy monitort is, kiterjesztve a munkafelületet. A home office sajátossága még a videókonferencia. Szokni kell ennek is az érzését. Nincs szemtől szemben a partner, alig látsz többet a testbeszédéből, mint ha telefonálnál. Nincs szemkontaktus. Hülye érzés a laptop tetején lévő kamerát bámulni és sokszor a másik arcán is látod, hogy jár a szeme, nem tudja hova nézzen. Nem lennék annak a helyében, akinek így kell komoly tárgyalásokat, alkukat folytatnia. Viszont van némítás gomb, szóval, ha épp rád jön pl. egy allergiás tüsszentésroham, nem zavarod meg a konferenciát kis odafigyeléssel. A webkamera látószögén kívül pedig szemrebbenés nélkül gyűrheted a stresszlabdád, ha épp arra van igényed.
Hirtelen ezek a legszembetűnőbbek home office alone verzióban. Barátkozni kell csillogó vagy épp villámot szóró szemű kollégák helyett a monitor ragyogásával. Igaz, hogy az internet összeköt távoli embereket, de ez az összeköttetés meglehetősen steril marad a szó rossz és (jelenleg) jó értelmében is.
K. Zsolt | 2020. március 30.